Kezdetektől napjainkig, avagy Spongya Bob formából emberi formát ölteni!

Kezdetektől napjainkig, avagy Spongya Bob formából emberi formát ölteni!

Hihetetlen, hogy mennyire szar címeket tudok adni egy-egy bejegyzésemnek, de nem jut eszembe több, de ez meg úgy hangzik mint egy el….t szappanopera… na mindegy is!

Van egy kedves ismerősöm aki itt szeretnék megnevezni; Kulcsár Károly és a következőket intézte hozzám:

"azt h egy dagadt srácból miként lettél az edzés megszállottjává az sok mindenkit érdekelne sztem… és hogy-hogyan mi motivál? voltak-e mélypontok, mik voltak azok?  na meg mégis mi vitt tovább és az edzés hol van az életedben hányadik helyen mi játszódik le benned vagy ez bizonyítási vágy-e vagy miért? a miért-re k…a kíváncsi vagyok!"

 Szeretnék mindenkinek mutatni egy két képet miről is van itt szó:

Itt vajon melyik lehetek ÉN?! :)

A sztori úgy kezdődik, hogy mikortól is kezdtem el ezt az egészet… hmm… jó kérdés olyan 13-14 éves lehettem, amikor elsőre láttam az edző termet belülről is. Akkor még semmit sem tudtam szinte semmiről mi-micsoda hogy kell és mit kell csinálni! Csak figyeltem azokat a hatalmas „állatokat” akiknek a karjukat a derekamhoz tudtam volna hasonlítani! Egyszerűen nem értettem, miként hogyan lehetnek ekkorák… azt sem értettem, hogy Ők miért néznek úgy ki ahogyan… már ekkor sokat sportoltam ami heti 3-5X alkalmat jelentett, de ez inkább csak kosárlabda és röplabda volt és némi „erősítés”, ahogyan az edzőnk/testnevelő tanárunk hívta! Itt szeretném megemlíteni név szerint Hadobás István Tanár Urat, akinek szerintem a sporthoz való hozzá állásomat kaptam és vittem tovább éveken keresztül mind a mai napig! Nekünk mindig elmondta: „Nem kell több csak a maximum amire képes vagy!” Akkor amikor hetente volt 3 testnevelés óránk egyszerűen gyűlöltük a szigort amit tartott és a szertornákat és a rengeteg futást amit folyamatosan erőltetett… és Atyaúúúristen!!! a Cooper teszt ami 12 perc volt jajj istenkém 12 perc mi lenne velem most!? :D azért a kedvéért most ide linkelek egy képet:

Sosem hiszem el azt, hogy akkori rengeteg szenvedésre a szereken, illetve a rengeteg „szívatás” az órák közben most perpillanat mosollyal és jó érzéssel tölt el engem, mivel rájöttem, hogy azok az edzések amiket végig kellett csinálnunk vagy az órák most inkább egy vicc kategóriának illenének be számomra… most!!!! :):):)… de akkor akkori fizikumommal szinte minden óráról és edzésről a halálomat kívánva jöttem ki és mindig eszünkbe jutott, hogy miért kell ez nekünk?! :) :) :) Mi motivált minket akkor, hogy csináljuk- egy lány iskolába???. ezt a két sportot (kosárlabda és röplabda)… ez egy nagyon jó kérdés… Most erre jelenleg ahogy visszaemlékszem annyit tudnék válaszolni, hogy egy olyan iskolában ahol 95%-ban lányok voltak és ilyen kevés fiú hát elég kiváltságos dolog volt benne lenni abban a bizonyos csoportban akinek a nevét mindenki tudta… akkor pontosan ez motivált minket/engem… később a célok ahogy az emberek is másként definiálódtak… ekkor még nem voltam hatalmas és nagy darab zsíros bödön… :)

 

Az csak később jött amikor érettségim előtt egy balesetben rommá ment a bokám kosarazás közben és jött egy szolid 20 kiló rám amíg feküdtem és tömtem magamban a pizzától kezdve az összes létező cukros szénhidrátos szart folyamatosan… életemben ettől szörnyűbb dolog szerintem sohasem történt velem mint a magatehetetlenség a és kiszolgáltatottságot átérezni, hogy egy pohár vizet nem voltál képes magadhoz venni…Itt meg kell szakítanom egy sztorival a menetet: Mivel engem gerinc szurival érzéstelenítettek és fenn voltam, de az első szuri nem oda sikerült ahova kellett kettőt kaptam és elmondása szerint a dokinak megsértett vmi idegpályát na de… ami lényeg nem lehetett járnom egy fekvő gipsz a lábamon és fekvő helyzet… Jött a nővérke kérdezi, hogy pisi és egyéb volt-e már ha elment másfél nap… NEM -hangzott a válasz… na akkor hozom a katétert és az ágytálat…

hagyok időt hogy átgondold… tehát van egy láb sérülésed és mindenki előtt kijelenti rokonok, haverok, idegenek hoz egy katétert meg egy ágytálat…:) most viccesnek találom saját nyomorom de akkor ott nem találtam annak… mondtam hogy ezt felejtse el hozzon vmi olyat mondjuk egy roki széket amivel el tudok menni a WC-re… hozott is!!! Egy járókeretet ami gurul… na most illusztrálom a helyzetet… sem ülnöm sem járnom nem lehet lábamon egy fekvő gipsz és nem lehet ugrálnom a gerincemen való érzéstelenítés miatt… az ágyam és a wc között kb 30 méter van… egy lábon és egy gurulós járókereten van lehetőségem ezt megközelíteni… hát kb 20 perc volt :D amíg elszökdécseltem a toalettre és ott következő 50 percben különböző jóga és hajlított laterális pózokat felvéve sikerült azt elvégeznem ami után a nővérke kegyesen 3 percenként rám rúgta az ajtót… ezt az élményt azért senkinek nem ajánlom de ezt sokkal viccesebb megélve elmondani mint így leírva elolvasni na mindegy… folytatom...

…amikor újra tudtam járni!!! Egyáltalán nem érdekelt, hogyan csak újra tudjak sportolni és tudjak kezdeni magammal vmit… volt boka rögzítőm ami szinte lószart sem ért mert a bokám nem a +20kg-ra volt felkészülve és a létező összes izmom és szalagom szét szakadt… Ja hogy senki nem pofázta el egy fiatal taknyos kis gyökérnek, hogy rehabilitációs tornára kéne járni, hogy ezt az orvosomnak kéne felírni és hogy nem érzek semmit egy 50 forintos területen a bokámnál ez nem normális?! ÓÓÓ vajon miért hallgatnak erről… imádom az egészségügyet! :D Egy valamit azért tudtam, hogy valami más sport után kellett nézzek…na de hol nem kell szaladni… egy zárt teremben sok súly között… hát adott volt a Nyíregyháza városban fellelhető termek felkutatása (természetesen addig is jártam „erősíteni csak úgy heti egy kétszer, mert miért is ne? De az inkább ripacskodás volt visszatekintve semmi más)… kerestem a megfelelőt amíg nem találtam meg a szerelmemet BREKK Fitnesz néven ismeritek most már, akit arra elvet a sors… és látja és éli az ott fellelhető hangulatot… Körül-belül voltunk 10-14-en akik lejártunk mint egy kisebb közös csapat aki, folyamatosan „egészségesen” versenyzett a másikkal… ki tud többet nyomni fekve, ki tud bicepszből adott súllyal többet kivitelezni szabályosan stb… Teltek a hónapok és lassan 1-2-3 év eljutott mindenki a biológiai határához szinte és van aki innen „tovább lépett”, volt aki csak azért csinálta, mert Ő szeretett volna lenni a legnagyobb és a legerősebb a környéken, de nem sikerült, de legalább kitűnt sok ember közül és Ő volt abban a kisebb csoportban „ a valaki”.

Visszatérve a teremre…igen jól olvasod hangulatot, mert kevés terem van aminek hangulata van… sok féle ember fordul meg itt mind a mai napig akik tavasztól nőnek 10 kilót majd leengednek vmi rejtélyes oknál fogva, azok ais itt vannak akik elkezdik és próbálják ellesni azoktól a hegyomlásoktól a helyes edzéseket akiket én is csak félve nézek amikor az adott gépre még rászúrnak egy plusz pöcökkel +20-40 kg-ot mert nekik már kevés ami van… pedig ha szabályosan csinálnák :D… hát megtaláltam a következő motivációmat eltelt sztem körülbelül 3-4 év ennek szellemében! Mi is volt az?!

Ami megtalálható a terembe kézi súlyzó vagy egyáltalán létező csigás gép legnagyobb súlyait megmozgatni… Ennek akkor még nem véltem felfedezni a veszélyeit… Természetesen egyáltalán nem figyeltem a kajára és nem értettem hogy heti 5-6 edzéssel miért nem érem el az álom alakot… nem értettem, mert már rájöttem, hogy nem akartam érteni azt, amit rengetegszer elmondtak nagyon sokan… Tisztán kell enni mert az edzés 75-85%-a és utána úgy fogsz kinézni ahogy szeretnél! Gondoltam idióta mind… vagy nem tudom mit hittem de egyszerűen nem akartam megérteni azt, amit elmondtak!  Értitek mit csináltam?!?!?! Elvesztegettem végig zabáltam és nem csináltam semmi komoly munkát amit letehettem volna az asztalra sajnos. :S Bevallom nektek elszartam rengeteg időt a semmire… :S Semmire… hmm… ez nem éppen megfelelő mert eljutottam oda, hogy sikerült 610 kilóval lábtolón nyomnom 12 ismétlést, 55 kilós súlyzókkal nyomtam 10-12X pozitív padon…

a szűk kaszthoz tartoztam akik egyáltalán képesek voltak erre! :D Csak én nem láttam magam nagynak… XXXL-es pólókat hordtam megfelelő gyomorral hozzá rendelve, de nem értettem mi a gond miért félnek tőlem az emberek de részben élveztem is ezt a kettősséget… aztán ahogy teltek az évek folyamatosan pofáztak a barátaim ismerőseim, hogy dagadt vagyok én voltam a dagi a csapatból stb… kezdtem ezzel nagyon ki lenni… igaz erről a családom nem tudott semmit, de elhatároztam egy időben, hogy reggel kardió, este meg irány a terem súlyzós edzés és kész… hát sikerült lemennem 100 kilóra egy három hónap alatt… de még mindig gyökérül néztem ki nem úgy ahogy szeretnék…Folyamatosan zabáltam a tésztát-tésztával, gyrost Cola minden szart amit el tudtok képzelni és a hétvégi bulikról ne is beszéljünk! :D Nem értettem meg, hogy miért is nem lehetek a 6os packos srác a strandól, hiszen tőlem keményebben kevesen edzettek! …Tehát Dagadt voltam, vagyok, leszek… Rohadtul ráértem mindenre amikor befejeztem a sulimat főiskola illetve kellően mély depresszióba kerültem bizonyos magánéleti dolgaim miatt amit kompenzáltam mértéktelen party-val és mellé még több kajával (jelezném megettem 3 gyrost és nem volt probléma vagy 40 cm-es pizzát teljesen nyugodtan egyedül leküldtem 2 liter kólával). Az edzés, azért megmaradt szinte mindennapi programnak ami részben jó volt, mert senki nem mert rosszul még rám sem pillantani, mert hát egy két lábon járó „Ogre” voltam tar kopaszon nem túl jó filozófiai kisugárzással. :D :D :D Mint a Chokito kívül ronda belül finom és puha! :) :) :)

…Én igyekeztem a belém nevelt szellemiséget folytatni úgy amennyire csak bírtam… Mindig a maximumot adni az edzésbe amit bírok… Természetesen már a 3XL-es pólók és nadrágok kabátok korát éltem… és nem feltétlen tetszett nekem az amit láttam, de hát a hétvégi bulik a rengeteg zabálás és sok edzés ezt eredményezi! Futni?! Dehogy futottam azt hittem, hogy hülye aki azt kitalálta és egyszerűen nem akartam vele foglalkozni! Dagadt voltam, vagyok és leszek hiába edzek… de azért senki nem mondta el, hogy hülye gyerek ne egyél semmi olyat mint amit zabálsz, mert az összes személyi edző aki ebből él rohadtul de egyszerű receptet kell hogy minden nap eladjon mindig másképp mintha tudna újat mondani… pedig nincs csak annyi, hogy kalória deficit alapján lehet fogyni és megfelelő fehérje bevitel mellett izmot nem fogsz veszíteni ha megfelelő mellette a mozgás is! Jujj most leírtam mi a titka az edzésnek jajj… ne szaladjunk már ennyire előre… Itt kimarad az életemben 5 év amire pontosan nem tudok mit írni mert elfolyt elveszett rengeteg edzést pocsékba ment a rengeteg zabálás és partyzás miatt mert ittam tetemes mennyiségű alkoholt is bevallom minden partyban és ez nagyon gáz most már látom! :( :( :(

Eljutottunk oda, hogy 2011 június… nagyon magam alatt voltam és szerettem volna lefogyni, elkezdtem a Margit-szigeten „futni” egy kör 46 perc volt és 4 belesétálással voltam képes végig csinálni. Jött velem egy lány Hívjuk Annabellának… Eljött velem és majdnem lenyomott következőnél ismét hát ez kellő motiváció volt 115-120 kilósan. Neki kell szaladnom vhogy vmi módon… elkezdtem beleásni magam, mit kéne csinálnom találtam egy idézetet ami motivált engem nagyon többek között csak azóta aki írta teljesen kifordult önmagából és mint emberben retteneteset csalódtam, de ez a pár sor még mindig igaz és még mindig elmondja azt ami a lényeg:

„Egyedül futsz, egyedül edzel, magadnak élsz. Mindent amit az életben elértél egyedül érted el és magadnak köszönheted. Ha lófaszt sem értél el azt is magadnak köszönd és nem más a hibás, mint ahogy azt is, ha most éppen a felhők közül húgyozol le a városra mert olyan sikeres ember lett belőled. A munkahelyeden sem mástól várod az előléptetésedet, hanem megdolgozol érte, akkor az edzéseknél miért lenne ez másképpen ? Unalmas egyedül futni ? Hallgass közben zenét és gondold át az életed, a munkád, az utóbbi pár éved, az előtted álló ötöt, vagy a párkapcsolataidat. Lesz min változtatni nem félek én attól, hogy nem. A futás a felgyorsult városi életünkben az egyetlen, ismétlem az egyetlen olyan dolog ahol valóban szabad lehetsz. Csak te, és a gondolataid.” LifeTiltről

Ebben a bejegyzésben szeretnék egy rövid említést tenni erről a fiúról, hogy eleinte még tényleg motiváló és jó cikkeket írt és elmondta hogy egy szuper Non profit szervezetet csinál, több programot meghirdetve kurdarcok követték a nagy száját egy 150 napos programot nem volt képes végig csinálni, a nagy papájának az emlék futást rendezett amin Ő egy centit sem futott, és mégis milyne jó marketing fogásnak bizonyult ez jujj de jó, legnagyobb sajnálatomra… eljutottunk oda, hogy motivációt már nem tud nyújtani szinte senkinek cska pocskondiázni az összelétező Nőt a földön akikből és csak arra képes hogy fröcsögjön és mocskolja másik részét a társadalomnak… a probléma ott van sajnos, hogy Ő mi az amit letett az asztalra? Nem láttuk idén egyáltalán képes lett volna-e 70 nap diétára… nagyon sok dolgot mondott, hogy fog csinálni de még nem nőtt fel a feladathoz vagy egyszerűen megragadt ott és azon a szinten, hogy tökéletesen elég az, ha megtömheti a zsebét és senki más nem számít! Nagyon haragszok rá mint emberre, mert felelősséggel tartozna afelé a 10.000 ember felé aki olvassa Őt, de sajnos nem… megmaradt kisstílű és amatőr szinten amibe bele fog bukni… vagy így vagy úgy… na de visszatérve rám folytatom…

 

Elhatározás és rengeteg könyv olvasás követte ezt a bejegyzést… és itt szeretném felhívni a figyelmet, hogy szakirodalmat olvastam, nem a sok okos tojást itt a neten, akik folyamatosan önmagukat hazudtolják meg és önmaguknak tesznek ellentétes nyilatkozatokat! Jöttek szépen a lehetőségek felmérése és lassan a kivitelezés megszületésének terve is. Pontosan napjainkig nyugodtan végig olvashatjátok, hogy sikerült kiviteleznem a blogon pontról-pontra. Nem volt olyan lehetőség vagy opció, hogy ne sikerüljön és egy ideig csak azért csináltam, hogy meglehessen a 6 pack a bendőmön, de a céljaim változtak…. utána jött a félmaraton utána jött a verseny amire nem sikerült felkészülnöm (novemberre). Természetesen itt szeretném elmondani mindenkinek, h napi 15 óra munka mellett nagyon nehezen összeegyeztethető ez az életvitel, mert végletekig kimerülsz benne… de vagy csinálod vagy nem…  rohadt nehéz mindennap neki állni és csinálni ezt az egészet… monoton unalmas szar a kaja, fáradt és büdös leszel tőle és meg kell megint zuhanyozni! :) :) :)

Hányadik dolog az életemben?! Nekem nincs ilyen listám… egyetlen dolog tölti ki az életemet a családom! Nincs más és nem is érdekel más… értük bármikor bármit megtennék és nem lehet kérdés soha az, hogy mi a sorrendem egyetlen van és más nincs a családom!!! Amennyiben sikerül előbbre jutnunk a munkában úgy nekik is és nekem is jobb lesz.... de ezt nem is folytatnám itt ennek nem itt van a helye...

Mi ez akkor?! Ez az egész egy hobby számomra idő töltés és célok elérésének és új célok megvalósításának és definiálásának folyamata… természetesen lesz egy szint amikor már áldozni kell másra is az életemből és több időt fog elrabolni ez a hobby de lehet, hogy akkor már a munkámnak fogom hívni, de inkább szerelem számomra mint munka mert hobby! :D Remélem értitek… engem rohadtul nem érdekel az, hogy hétvégén hány liter sört lehet meginni egy ültő helyembe, ki hogy szórja a pénzt és mennyire mutatja mennyire kicsi a micsodája, mert 200 milliós Ferrárival és 50’ os felnis jeepel  na meg guruló repülővel jár a szomszéd faluba! Egy vmit szeretnék elérni, hogy valakinek legyek majd Én egy motiváló példakép… semmi más… csak egy utat lefektetve képes legyen követni azt az utat, amit Én is végig jártam! Amennyiben sikerülni fog a versenyen elérnem egy komolyabb pozíciót Mivel sikerülni fog a versenyen elérni egy komolyabb pozíciót, mert megérdemeltem a rengeteg munkáért, amit véghez vittem és vadidegen emberek is így ítélik meg akkor örülni fogok, hogy valaha tényleg letettem vmit az asztalra, a hobbimat mások is értékelik!

Terveim között az is szerepelne, hogy létrehozzak egy olyan rekreációs multifunkcionális egészség központot ahol életpályát lehetne építeni az embereknek, illetve a szabadidejüket el lehet tölteni fizikai terheléssel de wellness részlegen is szeressenek eltölteni kicsit több időt.

Továbbá adott legyen a lehetőség amatőrből a profivá válásig nem csak testépítés terén, de ez is pusztán egy ötlet (és mint mindenki tudja egy ötletből amíg valóság lesz nagyon sokat kell dolgozni érte és nagyon sok megválaszolatlan kérdést kell tisztázni amíg az ember egyáltalán elindulhat a megvalósítás újtán), miként lehet ezt teljesen normális jogi keretek között kivitelezni és hogyan lehet mindezt úgy kivitelezni, hogy aki oda eljön jól érezze magát… sőt vissza is akarjon jönni és mindennap ott akarja eltölteni a szabadidejét.

Az edzés… megint elkalandoztam  NEM ez az első az életemben, és nem mondok le rengeteg dologról emiatt az életemben, csak máshogy élem az életemet mint sokan. Nekem nem azaz első, hogy megnézzem a „barikköztöt”, hanem inkább elmegyek és egy keményet edzek! Nem iszom sört este, hanem iszok egy turmixot és szórok bele némi zabot! MÁS dolgok éltetnek… nem iszom le magam minden héten mert ez olyan tréfa-répás… dolgozok és megvannak a céljaim az életemben, hogy tudjak mit letenni az asztalra és az utókornak hátha lesz még ilyen utánunk!

Mind a mai napig egy két ember még mindig kövérnek vagy daginak hív… most már élvezem és tudom, hogy csak irigykednek… de kérlek mondjátok adjatok erőt, hogy holnap is ott lehessek a teremben és még közelebb legyek egy lépéssel a célomhoz.

Napjaimról rengeteget tudnék írni és fogok is folyamatosan amennyiben olvasni fogjátok a blogot leírom majd az edzéseimre hogy készülök fel és hogyan találok rá mindennap vmi motiválót hogy mehessek!

Most jelenleg a fűrész izomzatom kiemelése a legnagyobb gondom ami szépen lassan megy is, azonban a diétámat meg szakítottam némi betegség miatt és most, hogy több CH-t viszek be hát hogy is mondjam sokkal jobban látszódik teljesen paradoxon! :) Ami körül belül most így fest…

 

Napjainkban eljöttem Mordorba, hogy új gyűrűt csináljak magamnak és annyira jól esett, hogy van itt egy-két barátom aki úgy vár haza mindig mintha rajtam múlna az, miként fejlődik tovább a hónapok alatt, de tegnap elmentem az egyikükkel edzeni, és csináltunk egy pulzus emeléses gyakorlat sort a végén szegényke majdnem meghalt… természetesen ÉN is… de ez a szép ebben… Például Ő is rengeteg motivációt ad, mert folyamatosan oltogat, a távolból amikor nem vagyok itt, hogy miként fog rommá alázni és legyepálni a teremben azonban mikor haza jövök mindig nyugtázom, hogy még mindig van mit fejlődnie, de töretlenül halad azon az ösvényen amin egyszer utol fog érni és akkor lesz ám nekem ne mulass… remélem 40-50 év multán fog csak bekövetkezni ez.

Mivel nem egy nap alatt írom ezt a bejegyzést szerintem még kuszább lett… de hát ez az Én blog-om és remélem Kazinczy nem forog a sírjában miattam, de ami eszembe jut azt most jól leírom.

Tehát mindennapi motivációm jelenleg: (ezeket szoktam magammal megbeszélni vagy mondják nekem vagy kérdezik a barátaim vagy vmi ilyesmi nyugodtan el lehet hinni sokat segít :) :) :) ) márciusi verseny… nem vagy elég jó még oda… vagy ezt xy simán megcsinálná te meg itt szenvedsz hogy a fájdalom eluralkodik rajtad, szánalmas vagy… összement a vádlid? (kapom mindig a kérdést a SR Fitnesszben :) :) :))… múlt héten ebből még ment 4X10 ezen a héten nem szeretnéd megint ugyanazza la súllyal  vagy ugyanannyit csinálni ugye?...Amit te edzésnek hívsz nekem az egy kellemes bemelegítés…(ezt még véletlenül sem szoktam kimondani senkinek csak mosolygok néha és látom ki mit művel edzés néven!)

Fanatikus vagyok? ugyan hagyjuk már!!! Minden második napon megpróbálok 45-50 percet kardiózni és mindennap hasazni illtve minden napra jut vmi olyan izom amit megedzhetek! Továbbá mostanában az erő kör és intervallum edzések kezdenek bejönni, amit hetente egyszer fogok kivitelezni minden héten, és erre már egy jelentkező van Melitta személyében aki egy rohadt kemény csajszi mint kiderült! ;) Ezúton is csókolom a lábaid nyomát! ;)

Megalakítottam a Fácsén a Futiii csoportot amit átszerettem volna nevezni, de nem tettem, mert az enyém és mások belepofáztak, hogy jajj át kéne nevezni mert már vagyunk 100-an! Hát nem a Futiii az Futiii marad még egy jó ideig mert annak pusztán annyi a célja, hogy kaphass egy-két bíztató szót amennyiben posztolod az idődet és megtett km-ek számát. Na meg ha nincsen futó cimbid itt tuti fogsz találni egyet-kettőt… sőt még van aki ért is hozzá és segít neked akár a futásban vagy sport eszköz választásban semmilyen anyagi vonzat nélkül… viszont volt már egy fiú akit kidobtam, mert megérdemelte! ;)

Még mindig a hanyadik hely kérdés motoszkál a fejembe… mert nem tudom megválaszoltnak tekinteni tökéletesen a kérdést… Napi sok órát ülök a gép előtt és eltöltök 2-3 órát a terembe, de ezt úgy kell számolni hogy nekem az út oda-vissza legalább 40-50 perc… igen a NagyFalu hátránya a távolságok és a közlekedés miatt rengeteg időt vesz el! :S

Próbáltam megválaszolni a kérdést és remélem sikerült. Na meg egy nagyon fontos dolgot szeretnék megosztani veletek amit Adrienn osztott meg fácsén-----> „Azoknak akiknek a Testépítés és Fitness "csak" egy Sport! Ez nem csak egy Sport. Ez kőkemény lemondás, kőkemény lelki-idegi-testi megmérettetés. Csak egyszer tűzz ki magad elé egy célt, és ha van elég bátorságod, akkor heteken, sőt, hónapokon át KŐKEMÉNYEN CSINÁLOD!!!!!! A legszánalmasabbnak gondolom, mikor azt hallom, hogy fitness versenyzőknek mondott "sportolók" nagy pofával mondják " hááát, készültem rá vagy 3 hetet" !!!! ÉS önelégülten vigyorog, h mekkora kemény csaj!!! És ha esetleg nem ő lesz az első élete első versenyén, akkor vérig sértődik, és ujjal mutogat a vetélytársaira, keresve másban a hibát, ahelyett h magába szállna!!!! Neeeeem!!! Csináld végig 3 hónapig legalább!!! kelj fel hajnalban, nyomd le a kardiót, majd menj el dolgozni, keresd meg a felkészülésedre azt a nem kevés pénzt, ami ezzel jár, ( szerencsés vagy, ha találsz egy szponzort) közben figyelj, hogy mit és mikor eszel! Délután menj le újra edzeni, és ne a külső farizom gépen "tárogasd" a lábad 4 x 50x, vagy épp "belsőcombozom kicsit", mert az " juj de szálkásít", hanem sírással küzdve guggolj bele a 100ba, vagy épp járó kitörésben két 12es súllyal lépegesd végig a termet, letojva, hogy sokan hülyének néznek, " mit bohóckodik ez itt" !!!! Majd szépen ess haza 9körül, állj neki megcsinálni a holnapi kajádat, bedobozolni, előkészíteni a vitaminokat, tápkiegeket, megfelelő mennyiségű folyadékot, és jó eséllyel 11körül ágyba kerülsz!!! Miről szól egy felkészülés??? LEMONDÁSSAL ÉS ÁLDOZATOKKAL!!!!KÖNNYEKKEL (SZÓ SZERINT) ÉS VEREJTÉKKEL!!! És szerencséd van, h olyan Társ áll mögötted, aki óriási empátiával elviseli a hisztirohamaidat, az elvonási tüneteket amit a cukor, és maga finom kaja hiánya okoz!!! Képes biztatni még akkor is, amikor hangulatváltozásaid vannak, mert épp reggel úgy érzed, hogy egy rinocérosz vagy még mindig!!! És szerencsés vagy, ha olyan Edződ van, aki a legelkeseredettebb pillanatodban is képes motiválni, és ha nem magad miatt, de Miatta igenis elmész edzeni!!!!Amikor Te nem látod, a Célt, de Ő képes megláttatni!!!!! Nincs pénteki szombati bulihegyek, egy kis koktélozás, borozgatás!!!! neeeem!!!! Örülsz, ha hétvégére csak egy luk van a popsidon, és végigalszol 12 órát!!! És kezdődik minden előröl, egyre közeledve a nap, amikor színpadra kell állnod, és megmutatnod: " Tessék, ezért nem kértem a szülinapi tortából, ezért mentem edzeni buli helyett, és ezért tanultam meg azt ami csak kevesek tudnak, mi az a szó, hogy ALÁZAT" !!! Mert ALÁZAT nélkül el se kezdd!!!!!!!!!!!!!!!!!!”

 IDe kell ez a videó!

Remélem kezditek érezni miről szól ez a sport! Természetesen lehet csinálni ezt amatőr szinten és elmenni hetente 3X a teremben nem úgy enni mint egy profi, de akkor könyörgöm nem is úgy akarj kinézni mint HULK, vagy a legkomolyabb fittnessz modell! Ha nem tetszik amit látsz „áldozz” (ne vedelj, ne drogozz, ne zabálj) érte” Ez olyan nehéz?! Természetesen annyi, de annyi szeméttel vannak tele a boltok amik emészthetetlenek, cukrosak lisztesek, de neked nem kell semmi ilyesmi csak amit a tested meg tud emészteni!

Előre látom jönne a sok okos, hogy buliba ha elmegyek akkor hogyan is érzem jól magam, hát nagyon egyszerűen eldöntöm, hogy jól fogom érezni magam és jeges citromos vízzel ugyanolyan jó lesz mint tequilával vagy egy vödör vodkával! Természetesen Én sem vagyok szent, Én is szoktam enni-inni szemetet, de nagyon ritkán, hiszen most nekem célom van! ;)

Nagyon sokan azt hiszik, hogy képesek végig csinálni egy verseny felkészülést és egyenlőre nekem is nagy a pofám, mert úgy gondolom képes vagyok rá, de lehetéges, hogy nem leszek rá képes és feladom… pfööö hát hogyne most ezt lehetetlennek látom jelenleg! :) Azonban azok akik segítenek nekem és mellettem állnak a felkészülésemben ezúton is köszönöm a támogatást és remélem, hogy nem fogtok bennem csalódni soha, nem hagyhatom hogy csalódjatok, mert hisztek bennem és mindent megteszek ezért! ;) Erről ez jutott eszembe:

 

Egy kis motiváció nektek---- >>>Kedves kemény munka, valaha utáltalak! Amikor hívtál, hallottam, de inkább elfutottam előled. Amikor tudtam, hogy közeledsz, mindig elbújtam előled. Amikor rászedtél másokat, hogy beszéljenek velem, kifogásokat találtam, hogy elmeneküljek előled. Féltem a fájdalomtól, mert nem akartam, hogy bántódásom essen. Féltem a bukástól, szóval inkább meg sem próbáltam, és féltem a nevedtől, azt látván, hogy mit tettél másokkal. Mit képzelsz, ki vagy te? Arra késztetsz, hogy féljek attól, aki vagy? Kép a tükörben, árnyék mögöttem, teszek egy lépést és te még mindig előttem vagy. Izzadság az arcomon, könnyek a szememben és én tovább folytatom. Még nem hallottalak hazudni. A szegényeket gazdaggá teszed, az elégtelen tanulókat jelessé. Van valami az ég adta világon, amire képtelen vagy? Most nézz rám, Te tettél azzá, aki ma vagyok, neked köszönhetően vagyok győztes és soha nem fogom feladni. Feladni? Még csak nem is ismerem ezt a szót. Amikor más feladja, én folytatom. Amikor mások alszanak, én még keményebben dolgozom. Amikor azt mondják, hogy ezt nem tudom megcsinálni és nem számítanak rám, megmutatom nekik, hogy igenis képes vagyok rá! Amikor az álmaimról mesélek nekik és kinevetnek, teszek róla, hogy én nevessek a végén. Én olyan ember vagyok, aki követi az álmokat, ez azt jelenti, hogy én a saját álmaim követem és nem másét. Csak én kerekedhetek felül magamon. Megküzdök azzal a munkával, amit rám bíztál. Nincs vesztenivalóm. Nem fogok veszíteni! Ha ilyen messzire eljutottam, nem állok meg most. Ó kemény munka, édesapámnak igaza volt rólad, tényleg kifizetődsz, és ezért szeretlek. Hogy ne tudnálak szeretni? Már nem rejtőzöm előled többé, már várok rád. Valójában, hol vagy most? Szükségem van rád, mert én bízom a kemény munkában.

"A világon számos remek ember dolgozik keményen álmainak megvalósításáért. Te mire vársz?"

Tehát mindenkinek jó edzést és sok kitartást kívánok nektek! Amennyiben lenne kérdésetek ne habozzatok feltenni illetve nyomjátok a megosztás gombot hogy láthassa más is az utam egy részét! ;)

További szép napot!

Egy Vmit szeretnék még nektek ajánlani ezt a fantasztikusan szuper lányt akire egyszerűen a meseszép és szuper okos kevés kifejezés kérlek olvassátok Őt is hihetetlen... http://diabgirl.blogspot.hu/