Elmúlt egy hét és ahogy ígértem magamnak és annak aki elfogja olvasni ezt, mert láttam hogy 4-en már voltak! :)
Rengeteget
olvasok lelkesítő blog bejegyzéseket néhány emberkétől ami nap mint nap
ad nekem erőt, hogy megint megcsináljam azt, amit kitűztem célul.
Sajnos mérhetetlenül visszavet az, hogy kihagytam több mint 6 hetet és
nincs olyan erőm mint előtte… de ez megint kifogás folyton keresem
ezeket minden edzésnél és ez szánalmasnak tartom magamat… pedig nem kéne
mert megcsinálok mindent amit leírtam és ráadásul még csinálok egy két
extra mozdulatot vagy éppen plusz has szériát… DE… ez a rohadt DE… nem
úgy megy mint ment… nem bírom ugyanazt eddig mint azelőtt…
Minden
edzésen ömlik rólam a víz, tudom hogy jó mert csinálom és mindig van
izomlázam olyan hogy nem bírok járni, vagy hajolni vagy simán hirtelen
leülni. Váll edzésnél nem bírtam el a flakont egy kézzel, hogy
felemeljem! Érzem hogy alakulok, ha még nem is látványosan, de tudom
hogy elérem azt amiért küzdök. Ez egy hét közepén készült kép éppen
edzés közben:
108,6 kg- vagyok teljesen megvagyok elégedve ezzel a tendenciával és remélem fogom tudni tartani ezt. Sikerült
a programomat kibővíteni majdnem minden napon kardió mozgással ami azt
jelenti, hogy legalább 30 percet töltök a futó padon. A futások a
Margit-szigeten maradtak, illetve sikerült megjavítanom a saját időmet a
31:32-re, amit jövő héten igyekszem 30:00 perc alá levinni és utána
szeretném elkezdeni a dupla köröket róni ami 10.64 km-et jelent minden héten legalább háromszor az időtől függetlenül.
Kajával
nagyon nehéz megküzdenem… mindig szeretnék annyit enni mint szoktam, de
igyekszem visszafogni magam annyira mint ahogy bírom és mindent pontról
pontra betartani (itt nem csalásokról van szó, hogy csoki és egyebek
hanem nem 10 dkg csirkemellet eszek meg hanem 15-öt :S vagy egy kanállal
több gomba levest öntöttem magamba mint lehetett volna)
Ma
megnéztem és elolvastam néhány dolgot amit azóta is elolvasok és
naplómba leírtam és olvasgatok edzés előtt, hogy erőt adjon bemásolom
neked/tek;
„A
lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert
számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni
magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény.
A lehetetlen nem kinyilvánítás. Hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A
lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik.”
„ÉN erre megyek, és tudom hogy nincs híd… Ha kell hát építek egyet, de el tudom mondani hogy ÉN erre mentem!”
„A teljesítőképességünk határa sokkal messzebb van annál, mint amit gondolunk magunkról.”
„A győztesek soha nem adják fel. Akik feladják, sohasem győznek.”
„Sosem a cél a fontos hanem az út ami odavitt!”
A
következő héten igyekszem újra a 15 másodperces pihenők betartásával és
újra meg akarom mutatni magamnak, hogy igenis képes vagyok annyira
kiélezetten edzeni mint azelőtt, hogy kényszer pihenőn lettem volna.
Itt
az ideje! Itt a lehetőség, hogy bizonyítsak! Újra elindulok azon az
úton ami az eddigi edzéseimet jellemezte… mindegy mennyire fog fájni
holnap a lényeg a MA(!!!) , hogy ez volt életem egyik legfontosabb
pillanata… nap mint nap bizonyítani egyre jobban. Nem lesz elég pont
annyi amit kitűztem még egy kell! Meg kell építenem azt a saját hidamat!
Nem fogom feladni és tudom, hogy 30 perc alatti időt még a héten képes
leszek megcsinálni a Futáson vasárnap.
Még
egy rövid gondolatot szeretnék itt megemlíteni… édesanyám is elkezdett
velem diétázni és mozogni, aminek nagyon örülök, csak folyton hozzám
viszonyítja magát, hogy neki is annyit kéne teljesíteni mint nekem.
Azonban az elmúlt 5 évben szinte semmilyen rendszeres mozgást nem
végzett van egy 8mm-es csigolya elmozdulása, amit persze nem kezeltet
mert az orvosok hülyék! XDXDXD Na de megcsinálta az első Margit-sziget
kört és nagyon büszke voltam rá 50:00 perc lett igaz nem pontosan de már
ez is nagyon jó! Csak így tovább anyu! Mutassuk meg együtt a világnak
hogy kell csinálni… Legalább már egy embert magammal ragadtam ebbe a
szenvedés sorozatba! :)
Következő héten megint jövök.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése