Amikor célba érsz az csak egy másik verseny kezdete...

Helló Mindenkinek!

Szeretném megköszönni az edzőmnek a szakértelmét és lehetőséget, hogy felkészülhettem vele... szenvedtem mint a kutya kínlódtam de elviselte ha sírtam amit igyekeztem visszafogni de mindennek ellenére nagyon jó hangulatban és történ mindez és tudtam, hogyha mindent elkövetek akkor nem az utolsó helyen fogom abszolválni a versenyt. Nagyon szépen köszönöm Neked, hogy segítettél az életemnek az egyik legfontosabb mérföldkőnek a leküzdésében. Köszönöm! 

Továbbá Szeretném megköszönni a családomnak, hogy végig kiálltak mellettem és támogattak ebben a versenyben hiába volt amikor nem látták vagy még mindig nem látják értelmét ennek a hóbortnak! ;)Illetve szeretném megköszönni mindenkinek aki eljött személyesen és annak aki nem jött el de szurkolt nekem, illetve hogy velem voltatok, pesztráltatok, etettetek, itattatok na meg este megint itattatok! :D 
Na de visszatérve nagyon sokat számított, hogy eljöttetek velem erre az eseményre ami pontosan a következő volt: " A YourBrand Dolls 2013-as tavaszi szezonjának első állomása: WBPF Magyar Bajnokság & EB Kvalifikáció"

Köszönöm szépen mindenkinek aki eljött és nem preferencia rendszer szerint volt a köszönet nyílvánítás mert akkor egyszerre kellett volna mindenkit megemlítenem mert az egészhez mindenki kellett hogy ennyire jól sikerüljön ezt az eredményt elérjem! ;)

Mivel utolsó hétről nem írtam most eljött az idő hogy leírjam pontosan mit is éreztem és gondoltam az utolsó hetekben illetve mit hogyan éltem meg a verseny napján; A verseny előtti 7-10 nap az elég keményen próbára tett engem és szerintem mindenkit megpróbál! Természetesen aki ezzel kicsit komolyabban foglalkozik tudja, hogy mit is kell végig produkálni a verseny felkészülés alatt ami már megerőltető mind fizikailag mind mentálisan! Azonban az utolsó 10 napban nagyon csúnyán beleszoktak bukni sokan! Elsőre neki futás még annyira szerintem nem is problémás… amikor naponta 10 liter vizet kell fogyasztanod… na de utána az utolsó 3 nap amikor egy korty vizet is öblögetve nyelsz le és közben eszed a rizst naturon íztelenül és minden egyéb fűszer nélkül… ez az igazi kihívás szerintem… azonban van egy hozománya ennek a versenynek… megszerettem a rizset/rizsát (kinek hogy tetszik! :P) vagyis inkább megtanultam elkészíteni… :D Na meg az utolsó két nap az a legkeményebb amikor víz hiánnyal küzdesz és nem vagy képes másra csak feküdni egy helyben… elég erőteljesen nyomod a fotoszíntetizálást mert másra nem vagy képes… :) :) :) de mindenkinek tudni kell ez ezzel jár és nem szabad hogy a vége elrettentsen bárkit, ha egyszer belevág egy ilyen felkészülésbe. Természetesen a kategória amiben én elindultam nem a legeslegvégsőkig kellett kiszáradnom és lefogynom és lehetséges sokan csak legyintenek erre a kategóriára, de Én el sem tudom képzelni mit lehet még ezen kívül megtenni hogy sokkal komolyabb formát érhessen el bárki!

Na de… elmesélem, hogy mi is történt az utolsó két napban; pénteken felkeltem ittam 2-3 korty vizet és megettem ami elő volt írva tápkiegben, továbbá elkezdtem a folyamatos rizs falatozást… nem hittem volna, hogy képes leszek valaha azt mondani, hogy mennyire jó a natur rizs… o.O értitek?! :D biztos nem… gyűűűűűűűlöltem a rizst! (most nem tudok jobb fokozás írni, de képzeljétek el azt amit utáltok enni azt az érzést szorozzástok meg 20345367364253X  akkor talán megkapjátok hogy én hány ű-vel írnám le a gyűlölöm szót a rizsnél) na tehát! eszegettem a rizst… na meg ettem és ettem… víz nélkül minden nélkül… a legkeményebb az, hogy rájöttem milyen csodálatos az emberi szervezet, hogy képes  ennyi vizen is elélni napokig… nem hittem volna egyáltalán… meg azt sem, hogy mennyit lehet pisilni 0 víz bevitel mellett! :D Hihetetlen! Pénteken később estére elindult a kis csipet-csapatunk egy része Szegedre egyik nagyon kedves hölgy ismerősömhöz akinél az estét tölthettük, hogy ne legyen az, hogy reggel hajnalban kelljen kelni és úgy neki indulni nem tudva, hogy az út viszonyok mennyire lesznek jók avagy rosszak… este 22 kor értünk oda és hihetetlen eső volt, de a jó kedvünket nem sikerült szegnie! Ezúton is nagyon szépen Köszönöm Kata, hogy elszállásoltál minket! ;) Ezek az ádázak elmentek Szegeden rosszalkodni Én addig az újdonsült telefonomat b.....ráltam és nagy sikerrel tönkre tettem software-esen! :D ÓÓÓÓ jeee! :D Mostmár tudjuk mi volt a probléma és tudjuk hogyan kellett volna eljárni adott szituációban…. de tanulva az esetből, tesómra hagyok ezentúl minden ilyesmit, illetve elmondta később a technikai Guru cimbim, hogy mi is volt a probléma okozója, amire igen-igen rácsodálkozva mondta tesóm is, hogy ezt a hibát amit elkövettem Ő is hasonlóképpen járt volna el… úgyhogy megnyugodtam, hogy nem vagyok teljesen analfabéta :D… tehát megvolt az igalom péntek estére is… szombaton 5:50 kor keltem, hogy elfogyasszam az utolsó adag kajámat ami elő volt írva és újra elindulhasson a rizses napom… az utolsó! :) :) :) Folyamatosan kérdezték a barátaim, hogy izgulok-e… tőlem folyamatosan jött a nemleges válasz, hiszen tudtam, hogy mindent megtettem az elmúlt 4,5 hónapban, hogy a mai napon a legjobb formámat tudjam megmutatni zsűrinek akik döntenek rólam, hogy mégis a rangsorban hova illek be. Azon a napon teljesen nyugodtan mentem neki minden megpróbáltatásnak, hiszen tudtam, hogy most már nem tudok mit javítani. 8 órakor felkerekedtünk elmentünk egy kávézóba, hogy a lányok ihassanak egyet illetve Sándor barátomnak vettünk egy szendvicset, mert az 5 órás út során nem sikerült semmilyen táplálékot magához vennie. (szegényke) ;)

Mire megérkeztünk tesóm és a kiscsapat többi tagja is megérkezett az ország másik feléből kicsit elcsigázva, de sikerült megérkezniük. Bevonultunk az IHM rendezvény központba és befizette mindenki a belépőt… jött a regisztrációs folyamat… ---> első döbbenetes eredmény, hogy 186 cm vagyok… WTF?!?!?!?! Hogy mentem össze eddig 190 cm-es embernek tudtam magam, de ezt mindenképp lemérem most a héten még egyszer! :D

A regisztráció a 10 óra helyett sajnos fél egyig tartott ami szerintem nem a felkészületlenség miatt volt, hanem pusztán azért mert a versenyzők több mint fele a 10 órai regisztráció zárás után érkezett meg! Természetesen teljesen fegyelmezetten és rendezetten zajlott a regisztráció és hideg profizmussal nyugodtan és kedvesen válaszoltak minden bugyuta kérdésre amit feltettek a szervezők felé. A nap további szakaszában sajnos nem volt tájékoztatás teljes értékű és a nézők panaszkodtak sajnos erre… azonban minden probléma ellenére a verseny elkezdődött a pacsmagolással egyetemben! ;) Itt szeretném megragadni az alkalmat hogy az Én pacsmagoló hercegnő és világ legjobb fodrászának megköszönöm a segítségét és az egész napos pesztrálását… következő versenyre is igényt tartanék majd erre a profizmusra! :-* ;) 

Folyamatos információ áramlás eredményeként a DreamTan- os barnító krémet választottam, de tudtam, hogy nekem nem kell szuper barnának lennem a kategóriámba, mert azt is negatívan értékelik amennyiben túl sok kerül fel. Annyit kell tudnotok erről a krémről, hogy nagyon szuper színt lehet elérni vele illetve nagyon szuperül lehet felvinni a bőrödre. Tehát ez egy sziper-szuper választásnak bizonyult semmilyen elő barnítás és semmilyen elő barnulás nélkül olyan színt kölcsönzött nekem a színpadon hogy nem fogható semmilyen szolihoz amit előtte nagyon sokan túlzásba is visznek. Tudni kell azonban sok helyszínen nem is engedélyezik ezt a krémet pontosan ezért, mert 10 perc alatt kicsi néger fiúkká is lehet alakulni és van aki már annyira bebarnította magát, hogy nem is lehetett felfedezni semmilyen europid gyökerét a srácoknak/lányoknak. ;)

Kifüggesztettek egy verseny menetet, ahol 6. vagy 7. körben került sor a kategóriám debütálására. Sokat nézegettem különböző videókat, hogy kik lehetnek majd az ellenfeleim és meglepődésemre a tavalyi és tavaly előtti emberek közül ismerős arcokkal találkoztam, de volt egy 10. osztályos srác is akinek innen is gratulálok elért eredményéhez ilyen fiatalon ami szerintem máris nagy teljesítmény ilyen fiatalon! ;)

… tehát szólítottak minket sorszám alapján megkerestek bennünket utána szépen felsétáltunk a színpad mögé ahol mindenki már lázasan pumpálta az izmait mire én felértem… sajnos nekem már csak 1-2 perc erejéig volt időm erre és éreztem, hogy nem tudtam elérni a teljes telítettséget, se izmaimban se agyban nem álltam még készen… és elkezdtem izgulni ahogy szólítottak minket hogy készüljünk álljunk sorba a színpadra lépéshez… ahogy beléptünk a folyosóról a színpad mögé pontosan láttuk még a két seniort ahogy utolsó pózukkal a közönséget éljenzésre buzdították… akkor már tudtam hogy én jövök és mindent megtettem azért, hogy büszkén állhassak a színpadon a barátaim elé és büszke lehetek magamra azért amit elértem! ;) Sorszámom miatt utolsóként indulhattam színpadon és kivételesen életemben elsőre normálisan és érthetően mondták ki a nevemet, ami addigi leghangosabb őrjöngés követett, hiszen a kis csipet csapatunk annyira lelkes volt amennyire csak lehettek és a leghangosabbak a teremben szerintem Ők voltak! ;) Utána felszólítottak minket hogy mutassuk be a negyed fordulatok pózainkat…

 igyekeztem minden pózban megfeszíteni minden egyes izmomat, ahogy azt elvárta tőlem az edzőm, és ahogy elvártam saját magamtól is! Jelenleg nem tudom mennyire sikerült, de a közönség soariban ott ült még egy edző a teremből és amikor ránéztem csak bólintással tudatta velem, hogy a hibáimat amit elmondott tökéletesen javítottam, ott már teljesen magabiztos voltam és boldog, hogy igen ITT vagyok! Mikor? MOST!!! és kicsoda?! Hát ÉN!!! értiket egy ~135 kilós zsírgombócból lefaragtam annyira magam hogy képes legyek ott lenni a színpadon 87kg-val (amit helyszínen 89-nek mértünk de én az itthoni mérlegnek hiszek)… helyet kellett cserélnünk a színpadon, hogy szemügyre vehessenek minket a bírok a másik oldalon is, hiszne a színpad elég széles volt és nem láthattak megfelelően minket minden szögből amennyiben hiába elfordultunk. Átsétáltunk a színpadon az egyik oldalról a másikra és újra bemutattuk a negyed fordulatos alap pózainkat… mindezek után elmondták a mikrofonba, hogy délután a legjobb 6-ot még egy fordulóra visszavárják… 

A következő 3 óra az elég komoly idegi terhelés volt, hogy benne leszek avagy sem… igaz közben jött több ember is és mindenki próbált megerősíteni, hogy a top 3-ban van a helyem, de bennem folyamatosan ott volt a kisördög, hogy biztosan elég leszek-e oda vagy tényleg nem kellett volna még plusz másfél órát kardiózni, vagy még 50-et emelni abba a két súlyzóba stb… stb… nagyon sokat ostoroztam magam amíg ki nem került a második fordulós névsor… de megvolt ott voltam igaz utolsó névként de utána rájöttem, hogy rajtszám alapján lettem csak utolsó és nem kombináltam tovább… hatalmas kő esett le a szívemről… megkértem a barijaimat akikkel egésznap végig vibereztünk a verseny alatt, hogy hozzanak nekem fekvő alkalmatosságot, mert most már képes leszek pihenni… körülbelül két perc kellett amíg elaludtam ami tartott úgy 10 percig de mintha éveket aludtam volna végig! :D 

Utána folyamatosan jöttek felváltva hogy szóval tartsanak ami nagyon jól esett mert kellően szarul éreztem magam a víz hiány miatt… és köszönöm nektek ezt is! Teltek múltak nagyon lassan a hosszú percek és órák néha kimentem levegőzni mert egyszerűen nem volt bent levegő sem ahol öltözhettünk és készülhettünk, mert rengetegen voltunk és nagyon kevés ablakot lehetett kinyitni. Majd eljött ismét a második fordulós csoportok és belátták, hogy gyorsabban befejezzük eredmény hirdetésekkel tarkították a verseny menetét a bírok és szervezők, hiszen mindenkinek elég komoly megterhelést jelentett ez az egész napos rendezvény úgy mint szervezők és úgy mint versenyzőkre.

Második körben elég hamar szólítottak minket és elkezdtük felpumpálni magunkat… eltelt 15 perc és úgy éreztem hogy a bőröm összement körülbelül 4 számot és én abbahagytam… a fiúk azért elég sokat dolgoztak még mire oda kerültünk, de Én már nyugodt voltam hiszen ami célt kitűztem, hogy kiállhassak a színpadra és negatív irányba kilógjak a sorból mind kettőt abszolváltam és sikerült elérnem… tudtam hogy a második körben sokkal részletesebben fognak minket megfigyelni és mindent bele kell adnom a precizitásba és tökéletes beállásra… minden koncentrációmat összeszedtem fejben ahogy átbeszéltük, hogyan milyen sorrendben kell végig felépítenem a pózokat. Amikor kiléptem a színpadra hihetetlen élmény kerített hatalmába a barátaim minden erejüket összeszedve szurkoltak és a túlharsogták az összes ellendrukkert és nem lehetett őket csitítani… fantasztikus volt és egyszerűen majdnem elsírtam magam, hogy ennyire szurkolnak nekem és ennyire próbálnak támogatni ott és azon célom elérésében amit kitűztem és tudtam, hogy Ők is benne vannak bármilyen eredmény is érek el és nekik is köszönhetek sok mindent, mert családomon kívül ők is tartották bennem a lelket amikor elgyengültem akármikor… a Pózok amiket újra be kellett mutatnunk, úgy gondolom mind sikerült… igaz kontroll fotókat majd csak később kapok és akkor láthatjátok Ti is a verseny közbeni pózaimat, de minden egyes beállásomat kiabálás barátaim felől és egy-egy ismert arcról illetve „szakmai fejek” elismerő bólintással konstatálták, hogy miként fejezek be egy-egy negyed fordulatot. Első körben elmondták a barátaim, hogy vicsorogtam, mert görcsös voltam, de most nem tudtam az lenni mindent beleadtak a szurkolásba és mindent megtettek hogy élvezzem azt a pár percet amiért küzdöttem sok gyötrelmes napon át! Sikerült… annyira élveztem az egészet, hogy teli pofával vigyorogtam végig! :)

 Utána jött még egy elég komoly türelmetlen várakozás… erről nem igazán tudok mit írni, de nagyon kíváncsi voltam arra, hogy hol fogok végezni… Jöttek és szóltak hogy megint mennünk kell és eredményt hirdetés lesz… felvonultunk felálltunk és 6. helyezéstől visszafelé elkezdték mondani a pontos eredményeket amikor nem voltam benne 6. az 5. 4. helyezettek között már majdnem elájultam, hogy mégis benne lettem a top 3-ban… mikor már odaértünk hogy 3. helyezett majdnem automatikusan elindultam hogy megköszönjem a kupát és érmet amit nyertem… de mit hallok nem én voltam az, annyira sokkolt ez az egész hogy csak néztem és már elém is termett a fiatalember aki utánam végzett… mérhetetlenül boldog voltam…utána kiszólítottak és megkaptam megint az ovációt és átvettem és megköszöntem a kupát és érmet na meg az oklevelet amit kaptam és hihetetlenül boldog voltam… attól pedig hogy azt mondta az edzőm mikor megkaptam az érmet mindenkit túl kiabálva hogy szép munka attól nagyobb elismerés nem kellett! Egyszerűen úgy érzetem mindent megtettem és kicsit sem voltam szomorú hogy második lettem. Hiszen ott és akkor én voltam az aki ezt az eredményt érdemelte több bíró értékelés alapján és ami legfontosabb a mezőnyből Én voltam egyedül aki első versenyén van. Véleményem szerint ettől többet nem is kívánhatnék… Boldog vagyok és elégedett az eredménnyel!

Pontosan mit is kéne most leírnom? Hmm… megválaszolom a hozzám intézett kérdéseket és a válaszokat elsőre, amik elhangzottak amikor vége volt a versenynek;

-        -  Mész további versenyekre?

- -         Szeretnék majd akkor amikor nagyon sok időm lesz és megtehetem, hogy ugyanennyi időt áldozok erre a sportágra mint most tettem. (de most hogy vége annyira nem is tűnik olyan nehéznek mint menet közben volt)

-          Szomorú vagy-e hogy nem nyertél?

-          Egyáltalán nem vagyok szomorú, hiszen nekem a célom az volt, hogy felállok a színpadra és ne az legyen első reakciója a zsűrinek, hogy;  „Nézd meg ott a dagit a színpadon!!!” ezt teljességgel sikerült túl szárnyalnom!

-          Elég volt-e hogy a második lettél?

-          Természetesen! Hiszen annyira nem örültem még soha (!!!) eddigi eredményeim közül szinte semminek mint most ennek, mert rengeteget dolgoztam érte és nagyon sokat tettem érte, hogy elérjem! Nagyon sok lemondással és fegyelemmel jár egy felkészülés egy ilyen versenyre, de még közel sem annyira mint további kategóriák amik e „felett” vannak!

-          Biztos vagy benne hogy megérte ez az egész?

-          Tökéletesen, hiszen bebizonyítottam magamban, hogy nem kifogásokat kell keresnem hanem meg kell mutatni, hogyan kell csinálni egy törpe vizilóból egy elfogadható sőt versenyképes formát kevesebb mint két év alatt!

-          Megcsinálnád még egyszer?!

-          Természetesen… amennyiben időm és munkám engedné ismét!

Volt még nagyon sok kérdés, de ezek voltak, amiket mindenkitől megkaptam az első pár órában és olyan eufóriát éreztem egész nap és este amit leírni lehetetlen!

Mindenkinek javasolnám, hogy gondolja át és ha tényleg úgy érzi hogy végig tudja csinálni ezt akkor ugorjon neki, azonban ha beletörik a bicskája nehogy feladja mert volt már valaki aki megtette akkor Ő is képes lesz rá! ;) Csak előre és csak ügyesen nincs lehetetlen!

Köszönöm szépen még egyszer mindenkinek aki segített és támogatott a versenyemen és remélem, hogy senkinek nem okoztam csalódást! További szép napot kívánok és meseszép nyarat!

A képek Bolváry László Fotós barátom készítette a feliratot én biggyesztettem rá azért lett ilyen tré! :D De nagyon jó munkát végzett véleményem szerint és megtalálhatjátok FB-on amennyiben szeretnétek ti is szuper képeket!

Jajj és hogy miből is lett a cserebogár? Itt nem sokára közzé teszem nektek before after képek formájában! ;)

Tessék parancsolni Before-After Képek természetesen itt látszik, hogy Én szerkesztettem, de véleményem szerint ez is kellően látványos! :D